Kedveseim, majd' egy évig vezettem ezt a blogot és több, mint 200 bejegyzést írtam ide. Annak idején azért vágtam bele, mert úgy éreztem segít túlélni a hétköznapokat. Jobb volt tőle a lelkemnek és a folytonos önreflexió is nagyon hasznosnak bizonyult. Összességében azt kell mondanom jó döntés volt elkezdeni a blogolást. Önmagamért csináltam, nem gondoltam volna, hogy lesznek olvasóim. Főleg nem azt, hogy ennyien és ilyen rendszeresen. A statisztika szerint több, mint 60.000 lapletöltés ért meg a blogom. Jól esik, de az igazán fantasztikus dolog az volt, hogy rengetegen írtatok nekem! Tudjátok, én még soha nem kaptam ennyi szeretetet és megértést, mint tőletek. Hosszú évekig magamba zártam mindent, ami fájt és a legnagyobb természetességgel vágtam át önmagamat is. Ez a blog és ti voltatok azok, akik segítettek eljutnom odáig, hogy eldöntsem szeretném végre elfogadni magam, nem menekülni és végleg leszámolni az evészavarral. Nagyon csöpögősen hangzik, de így van. Szeretném megköszönni nektek a sok-sok jót és pozitív dolgot, amit kaptam! Mindig lesz bennem hála irányotokba és nem fogom elfelejteni, milyen sokat adtatok! Tudjátok, úgy érzem, hogy tovább kell lépnem. Innen is... Megállás nélkül változom, mint mindenki és megértem a következő lépcsőfokra. Befejezem a blogolást és elfordulok az evészavartól, mert nem állhat ennyiből az életem. Már nem akarom bántani magam, nem akarok elsorvadni és nem akarok többet egy percet sem kórházakban eltölteni. A továbblépés mindig nehéz, de nem lehet örökké gyávának lenni. Hiszem, hogy nekem is feladatom van itt és szeretném megtalálni a boldogságomat. Egy új korszakom jön megint, a gyógyulás. Kemény lesz, de már nincsenek bennem kétségek: meg fogom tudni csinálni, mert ezúttal önmagamért teszem. Megértem rá, nem várok tovább... Valószínűleg többet nem fogok blogolni, nem lesz rá szükségem, mert végre élni fogok. A Valóságban. Kívánok nektek sok-sok őszinte mosolyt és erőt, hogy olyan életet élhessetek, amilyenre legbelül vágytok!
Köszönök mindent még egyszer!
Zara voltam
